A bikinis bejegyzéshez érkezett Attilától egy kiváló hozzászólás, amiben helyreteszi egy tévedésemet. Rendkívül alapos írás, mindenképp külön posztot érdemel, íme (és bizakodva várom a folytatást bármilyen témában!):

A dialógus a kakukktojás! A "di" ugyanis ezen szóban nem önálló előtag, hanem csupán a "dia" (gr.: "át", "keresztül") szó része. A "dialógus" a "dia" (gr.: "át", "keresztül") és a "logosz" (gr.: "ismeret", "tudás", "szó", "értelem") görög szavak összetételéből keletkezett, és szó szerinti jelentése: "ismeret átadás", vagy "szavakon keresztül", illetve "szóval át(ad)"

A "dia" közismert előfordulása még a "diafilm" görög eredetű szóösszetétel, ahol a "film" (gr.: "hártya") keresztül (gr.: "dia") világításával vetítünk képet; valamint a "diameter" (gr.: "átmérő").

Az is megérne egy-egy külön érdekes bejegyzést, hogy mi köze az "egyházi szolga", az "ördög", a "cukorbetegség", a "rekeszizom" és a "nyelvjárás" szavaink közismert szinonímáinak a görög "dia" szóhoz (segítek: "diakónus", "diabólus", "diabétesz", "diafragma" és "dialektus").

Az persze már egy görög nyelvi etimológiai kérdés, hogy a "dia" (gr.: "át", "keresztül") szónak mi a kapcsolata a "di" (gr.: "kettő(s)", "dupla", "ismétlődő", "iker") szóval, hiszen könnyen lehet, hogy a "keresztül" ("dia") jelentés valóban az 'egyik oldalról a másikra', vagy 'két oldal közötti' illetve 'kettő közti' jelentésben található "kettő" ("di") fejleménye.